A ma felnövekvő generáció olyan megpróbáltatások közepette igyekszik egészséges felnőtté válni, ami az idősebbek számára egészen elképzelhetetlen. A szülőknek minden olyan lehetőséghez foggal-körömmel ragaszkodniuk kell, mely picit is a személyes kapcsolatok, az aktív életmód és a boldogságérzet felé tereli a gyermekeket. Erre pedig mi más lenne alkalmas, mint a néptánc?
Hagyományok új köntösben
A nemzeti hagyományokra, a népművészetekre előszeretettel tekintünk úgy, mint poros, idejét- és divatjamúlt muzeális szokásokra, azonban a modern világ biztos pilléreit mindig a tradíciók adják, az értékeket pedig azok képesek átadni generációról generációra, akik őrzik és életben tartják azokat. Az állandó online jelenlét, a kézzel fogható kapcsolatok hiánya, az általános magányérzés már egészen kiskorban megterheli a mai gyermekek lelkét. Ám a zene és a tánc szeretete a világon mindenhol, minden generációt végigkísér, a néptánc pedig egyszerre az ablak a múltra, kapocs nemzetünkhöz és kulcs az egyéni boldogsághoz.
„Ez az érzés lenne a legfontosabb a mai gyermekeknek”
Soltészné Kovács Zita óvoda- és fejlesztőpedagógus, emellett megszállott néptáncos. Évek óta rendszeresen, hetente többször jár táncolni, de saját bevallása szerint még mindig tanul. A rábízott gyermekek életébe mindig igyekszik belecsempészni egy kicsit a néptánc csodálatos világából, így a Hagyományok Házában részt vett egy akkreditált képzésen, hogy hivatalosan is taníthassa azt, amit annyira szeret.
– Ahogy részt vettem a képzésen, közben eljártam táncolni és a néptánc rendezvényekre, azt vettem észre, hogy egyre mélyebbre kerülök benne. Olyan hihetetlen mélységek érhetők el, hogy most már tudom: ha öt évesen kezdtem volna, akkor sem lett volna elég az életem, hogy mindent megtanuljak. Nagyon jó közösségépítő hatása van, bárhol járunk, bárhonnan érkeznek a résztvevők, mindenki érzi: egy hatalmas család tagjai vagyunk. Ez az érzés lenne a legfontosabb a mai gyermekeknek: hogy olyan közösségbe kerüljenek, mely egy egészséges lelkületet ad számukra, ahol magukénak érezhetik a valahova tartozás élményét, ahol feltételek és külsőségek nélkül elfogadják őket, ahol jónak érezhetik magukat.
Néptánc iskolás korban
Nóri 12 éves, óvodáskora óta néptáncol. Családjában senkitől nem látott maga előtt példát, egyszerűen csak elvarázsolta a néptánc világa. Rendszeresen járnak bemutatókra, fellépésekre, de Nóri nem csak a sikert emeli ki, amiért megéri a tánckar tagjának lenni.
– A néptánc fejleszti az állóképességünket, minden órán már a bemelegítéssel átmozgatjuk a testrészeinket. A táncon keresztül megismerhetjük a népi kultúrát, sok népdalt tanulunk az órákon, beszélgetünk a népi szokásokról is. Kézzel fűzött gyöngysorokat hordunk, amiket mi készítünk az iskolának, kézzel varrott viseletekben táncolunk, a hajunkba masnit kötünk és kopogós cipőben járunk. Gyakran lépünk fel, és nagy élmény, ha mindenki megtapsol minket, de a legjobb az egészben, hogy tánc közben többször van párcsere, így mindig minden fiú táncol minden lánnyal, ami nagyon jó csapatépítő.
Az ún. alfa generáció tagjai, azaz a 2010 után született gyermekek már teljes mértékben az okostelefonok és érintőképernyők korszakában cseperedtek. Számukra az elektronikai készülékek képernyőjének jobbra-balra simítása lehet, hogy megelőzi még egy könyv papírjának érintését is. Életükben az online és az offline világ teljesen összemosódik, szinte eggyé válik, ezért nehéz megtalálni az egészséges határvonalat a kettő között. Az online jelenlétüket már kisgyermekkorban nehezen korlátozhatjuk, az ezt a generációt nevelő szülőknek talán még arra marad egy kis esélyük, hogy az offline térben töltött idejüket egy kicsit elnyújtsák, kitágítsák és színesebbé tegyék.
Jó a testnek és a léleknek
A fejlesztőpedagógus szerint nem lesz minden gyermek néptáncos, nem is ez a cél. Azonban ahogyan élményt ad, közösséget biztosít és egészséges, aktív hétköznapokat teremt, azt minden gyermeknek meg kellene tapasztalnia. A néptánc egy természetes mozgásforma, a neve is mutatja: bárki meg tudja tanulni.
– Már gyermekkorban egy olyan tartást ad a testnek és a váznak, melyet utána folyamatosan magunkénak tudhatunk. Jó a testnek, az ízületeknek, izmoknak, emellett viszont mivel térben is folyamatosan mozogni kell, ezért a téri tájékozódás is nagyon természetes módon érik meg. A mai gyermekek és felnőttek nehezen alkalmazkodnak, itt viszont van egy állandó páros viszony, folyamatosan egymást tartjuk, egymástól függünk, egymást követve mozgunk. A ritmusfejlesztést már óvodás korban el lehet kezdeni, de nem feladatlapokkal,,nem padban ülve, hanem boldogan és természetesen.
Ahhoz, hogy a súlyáthelyezések egyik lábról a másikra időben és sikeresen működjenek, a két agyféltekének folyamatosan kommunikálnia kell egymással. A keresztmozgások, amikor a kezem nem azt a mozgást végzi, amit a lábam, folyamatosan az agyi idegpályákat stimulálják. Ezekkel a lehetőségekkel kellene élni, nem csak iskolaelőkészítőre hordani a gyermekeket. –
A néptánc és a boldogsághormon
Úgy tartják: a tánc eredete egyidős az ember eredetével, sokan azonban még visszább mennek az időben: hiszen az állatok világában is találunk csodálatos, elsősorban „násztáncra” utaló példákat. A kettőt talán az különbözteti meg, hogy míg az állatok körében ez egy ösztönös jelenség, amely legtöbbször a fajfenntartáshoz kapcsolódik, addig az ember tánctevékenysége egyre tudatosabbá vált saját tudata fejlődésével, majd később a művészetek egyik vezető ágává nőtte ki magát. A valódi, hamisítatlan tánc – legyen az bármilyen – alapeleme a ritmikusság, a test mozgása, a mozdulatok ismétlődése. Minden nemnek, életszakasznak, történelmi korszaknak és nemzetnek megvolt a saját, szívből jövő és egyedi tánca. De ami mindegyikükben közös, így a magyar néptánc is ilyen: táncolás közben szervezetünk ún. endorfint, ismertebb nevén boldogsághormont termel, miközben bizonyos stresszhormonok pedig bomlásnak indulnak. A jobb és bal agyfélteke összekapcsolódásával megindul a fájdaloműző és euforikus hatást előidéző dopamin termelése is. Egyszóval: a magyar néptánc egy nagyon szerethető kulcsa a boldogságnak.
Vizler-Nyirádi Luca
____________________
Magyarországon a táncház módszer kiemelt jelentőségű hungarikum, a hagyományőrzés egyik legkiemelkedőbb modellje. A táncházakba és különböző tánctáborokba a résztvevők rendszeresen érkeznek a világ mindent tájáról: akár Angliából, az Amerikai Egyesült Államokból vagy akár Japánból is.
