90 éves Takács András „felvidéki néptáncfejedelem”

Ma ünnepli 90. születésnapját Takács András felvidéki magyar néptáncgyűjtő, koreográfus. Az öntevékeny (cseh)szlovákiai magyar nemzetiségi néptáncmozgalom egyik megalapozója.

Takács András 1931. január 8-án született a gömöri Sajótiban, a Rozsnyói járásban. A II. világháború után se szülőföldje, se szülőháza, se állampolgársága, se magyar iskolája nem volt, Magyarországra szökdösött, ha tanulni akart. 1947 februárjában Miskolcra került, ott

népi kollégistaként belecsöppent a néptáncba és a néprajzba, ezzel az élete szerencsés fordulatot vett, már tudta, mit szeretne csinálni.
1950-től ő is a komáromi magyar gimnáziumban tanult, majd a pozsonyi magyar pedagógiai gimnázium esti tagozatán érettségizett (1952), Nyitrán levelező tagozaton magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1966) és ugyanott doktorált (1986).

A Szlovák Állami Népművészeti Együttes táncosa, a Csemadok Központi Bizottsága szakelőadója, egyidejűleg részt vett a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes (Népes) megalapításában, s annak fennállása idején (1953. június 1 - 1955. március 31.) ő volt ott a tánckar művészeti vezetője és koreográfusa. A Népes beszüntetése után a Szlovákiai Népművészeti Alkotások Központi Háza magyar néptánc-szakelőadója, az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes tánckarának művészeti vezetője és koreográfusa volt. 1960–1992 között a Csemadok KB szakelőadója, 1990–1995-ben az Országos Népművészeti Fesztivál, 1995–1996-ban az Ifjú Szívek igazgatója volt.

 

 

 

Már komáromi éveitől kezdve magyar néptáncgyűjtő körutakra indult a népzenegyűjtő Ág Tiborral Csehszlovákiában. Felgyűjtötte a csehszlovákiai, később a szlovákiai magyarság néptáncait. Módszeresen feltérképezte a felvidéki magyar tájegységek néptánchagyományát, több tájegység (Csallóköz, Mátyusföld, Gömör) táncanyagát monográfiában is feldolgozta. Kutatómunkája mellett egyik aktív szervezője volt a szlovákiai magyar néptánc-mozgalomnak, koreográfusként és művészeti vezetőként segítve több néptáncegyüttes munkáját.

Az öntevékeny szlovákiai magyar táncmozgalom egyik megalapozójaként tartják őt számon.
"Egy nép, és főleg egy nemzeti kisebbség fennmaradásának egyik feltétele a hagyományaihoz, kultúrájához való ragaszkodás. Takács András felvállalt egy nagyon igényes feladatot, a hagyományőrzést – bátran nevezhetjük akár küldetésnek is – hogy kultúránkhoz ne csak ragaszkodhassunk, de gyarapíthassuk, ápolhassuk azt." - méltatta Zsidek Veronika a Csemadok Pozsonyligeti Alapszervezetének elnöke.

 

 

 

Takács András legbüszkébb a Népesben végzett munkájára, mert ott Ág Tiborral, később Szíjjártó Jenővel olyan magyar népzenei és táncmozgalmat indítottak el, amelynek az egész csehszlovákiai magyarságra való kisugárzó hatását a szervezet beszüntetésével sem lehetett már megakadályozni.
Önálló kötetben is beszámolt a Népes zenei, táncos kulturális mozgalomról. Cikkei a Népművelés, a L’udová Tvorirost folyóiratokban, a Hét c. képes hetilapban jelentek meg.

Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el, 1998-ban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Életfa-díját, 2001-ben a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjét, 2006-ban Pro Probitate – A Helytállásért Díjat kapott. 2011-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2018-ban Martin György-díjban és Magyar Örökség díjban is részesült.

2020-tól a Táncfórum - Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesülete tiszteletbeli elnöke.


text