A kétszázötven éves múltba kalauzol a méhkeréki tárlat

A múltba kalauzol a Méhkerék 250 éve címet viselő kiállítás, amely a közelmúltban nyílt az általános iskola tornatermében. Fényképek segítségével ismertetik, hogy milyen jelentős események történtek az elmúlt évtizedekben, de emléket állítottak többek között a tanító Duló Györgynek, a prímás Kovács Tivadarnak vagy a néptáncos Nyisztor Györgynek is.

Fotókban, használati tárgyakban, különféle eszközökben jelenik meg a múlt, az elmúlt 250 év a tárlaton – kezdte a könyvtárat vezető Petrusán Mihályné, hozzátéve­, a méhkerékiek felajánlásai révén hívták életre a kiállítást.

Kiemelte:

a nyelv és a hagyományok mellett fontosak a tárgyak is, hiszen azokban ott rejtőznek az ősök, a nagyapák és nagyanyák lelkei, tehát becsületbeli ügy azokat megőrizni és bemutatni az utókor számára.
Aláhúzta: ha a múlt értékei elvesznek, akkor azzal csorbul a jelen és a jövő is.

A kiállításon emléket állítottak a legendás tanítónak, Duló Györgynek, aki éveken át fotózta a helyi eseményeket, legyenek azok akár családi ünnepek, akár mezőgazdasági munkálatok vagy akár az egyszerű hétköznapok. Kitették azt a masinát is, amivel megörökítette a pillanatokat. Petrusán Mihályné hangsúlyozta Duló György lányának szerepét, aki megőrizte a régi felvételeket.

A tánc és a zene hozzátartozik a méhkerékiek életéhez, erre utal a kihelyezett csizma, ami Nyisztor Györgyé volt, valamint a hegedű és a citera, amelyekkel a prímás Kovács Tivadarnak állítottak emléket. Ruzsa Sándor, azaz Boltos Sanyi bácsi is kapott egy szegletet a kiállításon, például megtalálható az a bicikli, amivel járta a falut. De láthatók Grigor György fodrász régi kellékei is.

A fényképek mellett igazi kuriózum Méhkerék régi térképe, valamint az a felvétel, amely az újságban jelent meg egykor, és arról ad hírt, hogy útnak indult Méhkerékről Békéscsabára az első uborkaszállítmány, amit a háztáji fóliasátrakban termeltek a szorgos méhkerékiek.
Ahogy a néptánc és a népzene, úgy az uborka is szinte egyet jelent a településsel.

Nem lehet szó nélkül elmenni a csodás szőttesek mellett, amelyek komoly eszmei értékkel bírnak, valamint a régi bútorok is izgalmakat tartogatnak: a kredencben tárolták egykor az ünnepi ruhákat, de látható lóca, bölcső, kékre festett szék is. A használati tárgyak közül kiállítottak vasalót, valamint olyan eszközöket, amelyekkel a kendert dolgozták fel, vagy amelyben épp a kenyeret sütötték.

Az általános iskola tornatermében kipakoltak több évtizedekkel ezelőtti könyvet, amelyekben a beiratkozott tanulókat sorolták fel, illetve egy régi iskolapadba is beülhetnek az érdeklődők, magukra vehetik a ballagási tarisznyát. A helyiségbe begurítottak több kerékpár mellett egy 1968-as T1-es Pannóniát­, illetve betették azt a hűtőszekrényt is, ami az egyik legendás­ kocsmában a sütemények­ és az üdítők tárolására szolgált.

Tát Margit polgármester és Ruzsa Anna, az általános iskola igazgatója elmondták, a tárlat a tornateremben augusztus 20-ig látogatható. A tervek szerint a jövőben a kiállítás állandó jellegű lesz, most zajlanak az egyeztetések arról, hogy pontosan hol találhat otthonra. Az elképzelések szerint a polgármesteri hivatallal szemközti épületben kapna helyet. Bíznak benne, hogy a méhkerékiek ezt követően is ajánlanak fel régiségeket, érdekességeket, amelyekkel közelebb hozható a múlt és bővíthető a tárlat anyaga.

Engedély nélkül épült a templom
Méhkerékről az első írásos adatok 1359-ből valók – olvasható a település honlapján. A „méh” a méhészkedésre, a „kerék” a falu alapításához szükséges, kerék alakú erdőirtásra utal. Kezdeti korszakának a törökdúlás vetett véget. Újkori története nagyjából 250 évvel ezelőtt kezdődött, az 1760-as, 1770-es évektől a környékbeli román helységekből telepítettek be családokat. Ekkor építették az első ortodox templomot is, paticsból, és érdekesség, hogy az engedélyt csak utólag adta meg rá Mária Terézia.


Licska Balázs

text