Zenei dialektusok természetesen csak a népzene régi rétegeiben vannak. Régi időkben keletkeztek, mikor különböző tájak népe között a maihoz képest csekély volt az érintkezés. A régi magyar népzene teljességét – ahogy azt az egész nyelvterületről származó gyűjtésekből ma ismerjük – nem is tekinthetjük egyformán minden magyar táj zenei anyanyelvének. A hajdani somogyi pásztor a csíki öreg székely keserves énekében valószínűleg nem ismert volna magára, holott tudjuk: kettejük dalkincse azonos tőről fakad. Az Alföld magyarja pedig 100 évvel ezelőtt is erősen kifogásolta volna a zenét, ha azt a zenész úgy húzza »talp alá«, ahogy ma is játsszák – sokunk által nagyra értékelt hagyományos stílusban – a Mezőségen.
Sárosi Bálint: Népzenei tájakon. Válogatott írások. Nap Kiadó, Budapest, 2015. 15. oldal
Milyen a zenei anyanyelv? Rádióelőadás, 1990 körül
