Idézet

Lajtha László a népzenekutatásról

Annyi bizonyos, hogy a legideálisabb munka az, melyet a gyűjtő, a lejegyző és a rendszerező egyén egymaga tud elvégezni. Hiába vannak gépi adatok, az emberi megfigyeléstől és percepciótól független dokumentációk, semmi sem teszi feleslegessé az emberi agy inspirált munkáját. Ennek az inspirációnak leggazdagabb és legbiztosabb forrása az anyag helyszínen való megismerése. Az etnomuzikológia tehát a természettudományokhoz hasonlóan »team-work«-öt követel, azaz olyan együtt dolgozó csoport munkáját, melynek keretében minden leghalványabb részlet megkapja a maga kivizsgálóját. Egy-egy ilyen csoportot természetesen mindig a kitűzött célnak megfelelően kell összeállítani.

Lajtha László: Gondolatok a népzene gyűjtésének, lejegyzésének és rendszerezésének módszeréről. Előadás kézirata. Elhangzott Párizsban 1962-ben. In: Berlász Melinda (szerk.): Lajtha László összegyűjtött írásai I., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. 156–157. oldal