Idézet

Pávai István írta a vokális és a hangszeres népzenéről

Az éneklési alkalmak sem önmagukban léteznek, hanem közösségi vagy egyéni munkákhoz, a különböző társas és párkapcsolati rítusokhoz kapcsolódnak, amelyek keretében a hangszer is jelen lehet opcionálisan vagy a helyi szokásrend szerint kötelező érvénnyel, például a táncalkalmak többsége esetében. Így a hangszeres-énekes szembeállítás a hagyomány rendszerének szemszögéből nézve nem annyira indokolt, inkább szervesen együtt élő, egymást kiegészítő, kétféle előadásmódról beszélhetünk.

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 304. oldal