Idézet

Pávai István írta a funkciós harmonizálásról a népi tánczenében

[A funkciós] harmonizálási stílusban általában minden ütemegységre új akkordot szólaltatnak meg vagy legalább ugyanannak a szeptimes változatát, [...] olyan esetben is, amikor a dallamhangokkal ezek nincsenek teljesen összhangban. Ilyenkor dallamidegen, öncélú harmónia jön létre [...]. Ez leggyakrabban a pentaton vagy modális jellegű régi és új stílusú népdalok harmonizálásában ütközik ki, hiszen ezekben nincs vezetőhang, a kíséret viszont ennek ellenére alkalmaz vezetőhangot, hiszen a funkciós harmonizálás a városi cigányzenében a 19. századi műdalterméssel összefüggésben alakult ki, s onnan öröklődött át a falusi hangszeres zenébe.

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 357. oldal