A népzenében a kísérőhangszerek elsődleges rendeltetése a tánc alaplüktetésének biztosítása, a harmonizálás másodlagos kérdés. Az adatközlők által ismert és empirikus módon alkalmazott harmonizálási elvek, általuk ideálisnak tartott megoldások alkalmazására csak olyan mértékben kerülhet sor, amennyire lehetőséget adnak azok a kísérőritmus-sémák, amelyek az egyes tánctípusok ritmikai hátterét jellemzik, s amelyet a hangszerjátékosnak folyamatosan meg kell szólaltatnia. Kísérőritmus és tempó együttesen befolyásolja a harmonizálást, hiszen az egyes tánctípusok regionális változatai gyakran eltérő tempókeretek között mozognak, így a megfelelő ritmuskíséreti sémák megszólaltatása is részben másként történik. Gyorsabb tempóban, az adott ritmuskíséret korlátai mellett nincsen lehetőség ugyanannak az akkordsorozatnak a megszólaltatására, amely lassú tempóban szokásos.