Idézet

Pávai István írta

A tánckísérő funkció elsődlegessége pontos ritmikát, megszokott tempót vár el a zenésztől, harmóniai szempontból viszont e zene közönségének nincsenek kötelező elvárásai, még akkor sem, ha meg tudja különböztetni a jó és a rossz kontrást. Ezért néprajzilag hitelesnek tekinthető az ujjait a fogólapon találomra rakosgató kontrás vagy bőgős is, ha vonótechnikája megfelelő. Zeneileg viszont nem hiteles, hiszen a hagyományőrző zenészek tudják a helyes megoldást a saját harmóniarendszerük szempontjából, s ha tehetik, azt ismerő kontrást hívnak magukal muzsikálni [...].

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 384. oldal