Szendre báró fölnyergeli a lovát

Szendre báró fölnyergeli a lovát,
Körüljárja a szendrei birtokát.
Fölkeresi legidősebb juhászát,
Nem-e látta az ő kedves leányát.

Nem láttam én, báró uram, ha mondom,
Három napja bojtáromat se láttam,
Három napja bojtárom is odavan,
Lehet, hogy a kisasszony is vele van.

Kinyílott a Szendre báró ablaka,
A kisasszony maga hajlik ki rajta.
Néha-néha így sóhajt fel magába,
Mért is lettem Szendre báró leánya.

Falu végén kifaragták azt a fát,
Amelyikre juhászlegényt akasztják,
Fújja a szél lila ingét, ruháját,
Ő szerette el a báró leányát.

A faluba végigmenni nem merek,
Mert azt mondják fekete gyászt viselek.
Gyász a ruhám, fehér az én zsebkendőm,
Juhászlegény az igazi szeretőm.