A turai bíró szőlejébe

Bagnak faluja kővel van kerítve,
Nem soká kimegyek belőle,
Olyan legényt hagyok benne,
Holtig fáj a szívem érte.

Lefelé folyik a Galga,
Nem folyik az többet vissza.
Rajtam van a babám csókja,
Ha sajnálja, vegye vissza.

De nem azér’ adta ide,
Hogy ő aztat visszavegye,
Hanem azér’ adta ide,
Hogy legyek a szeretője.

Új a kocsim, vasaltatni akarom,
Esküvőre készül az én galambom.
Muzsikaszó kihallik a mezőre,
Fáj a szívem a régi szeretőmre.

Mikor mentem Hévízgyörkről kifelé,
Visszanéztem a szeretőm háza felé.
Nem láttam a szeretőmet semerre,
A jó Isten de elválasztott tőle.

Ez a kislány tejjel mosdik nem vízzel,
Törölközik piros rózsa levelével,
Két orcája fehérebb a hónál,
Pirosabb a piros pünkösdi rózsánál.

Jázmin bokor kihajlik az utcára,
Barna legény viselj gondot rája.
Barna legény arra kérlek tégedet,
Viseld gondját inkább az én szívemnek.

A turai bíró szőlejében,
Megérett a ropogós cseresznye.
Olyan piros, mint a lecsöppent vér,
Meghalok az első szeretőmért.

Hozzám olyan legény akar járni,
Aki engem kalitkába akar zárni.
Pedig engem nem zár kalitkába,
Nem vagyok én gerlice madárka.

Olyan legény akar hozzám járni
Ki az ajtót nem tudja bezárni.
Megtanulja lesz még rá ideje,
Három évig leszek szeretője.
Három évig leszek szeretője,
Az után meg kedves felesége.