Farkas Julcsa balladája

Ezernyolcszázkilencvenedik évbe’
Mi történt a Rigó néni kertjébe?
Korán reggel megindult a masina,
Farkas Julcsa beleesett a dobba.

Mikor ezt a szeretője meglátta,
Ilyen hangon a gépésznek kiáltja:
Gépész uram, álljon meg a masina!
Farkas Julcsa beleesett a dobba.

Mikor Julcsát a nagydobból kivették,
A földre két szál deszkára fektették.
Piros vére úgy folyik, mint a patak,
Julcsa anyja gyenge szíve megszakad.

Farkas Julcsát feltették a szekérre,
Elvitték a főorvos úr elébe.
Főorvos úr elfordulva azt mondta,
Ennek csak a jó Isten az orvosa.

Jaj, de széles, jaj de hosszú az az út,
Amelyiken a Farkas Julcsa elindult.
Koporsóján végig virág koszorú,
Szeretője megy utána, szomorú.

Gépész úr is kimegy a temetőbe,
Nefelejcs koszorút visz a kezébe.
Nem találja a Farkas Julcsa sír halmát,
Hová tegye nefelejcs koszorúját.