Verd meg, Isten, azt a szívet

Verd meg Isten azt a szívet, azt a szívet,
Aki kettőt, hármat szeret, hármat szeret.
Mer’ én csak egy igazat szeret,
Mégis eleget szenvedek.

Van nekem egy imakönyvem, imakönyvem,
Belenézek, hull a könnyem, hull a könnyem.
Az van abba bele, bele írva,
A szerelem visz a sírba.

Sárgadinnye felmászott a görögre,
Haragszik rám a szeretőm örökre.
Ha haragszik, haragudjon magára,
Vesse magát a zavaros Tiszába.

Régi babám, ha meguntál szeretni,
Szabad néked más szeretőt keresni.
Adjon Isten szebbet, s jobbat nálamnál,
De én nékem csak olyat, mint te voltál.

Akkor szép az erdő mikor zöld,
Mikor a vadgalamb benne költ.
Olyan a vadgalamb, mint a lány,
Sírva sétál a párja után.

Erre gyere rózsám, nincsen sár,
Nincsen az ajtómon semmi zár.
Az ajtómon van egy fakilincs,
Jaj, Istenem, még szeretőm sincs.

Téged látlak minden álmomba,
Álmom után minden dolgomba.
Ha sóhajtok érted, panasz az,
Ha örülök érted, vagyon az.