Kalotaszeg - Magyarvista

Elmennél-e, elhagynál-e
Szíved értem nem fájna-e.
Ha fájna is, mit tudsz tenni
Mikor ennek így kell lenni.

Ha elmész is járj békével
Rólam ne felejtkezzél el.
Csendes folyóvízből igyál
Ott is rólam gondolkozzál.

Akkor jussak én eszedbe
Mikor kenyér a kezedbe.
Akkor se jussak egyébről
Csak az igaz szeretetről.

Talán szíved nem kőbálvány,
Hogy itt hagynál ilyen árván.
De nem kő, hogy elhasadjon
Sem nem viasz elolvadjon.

Árva lettem, mint gerlice
Mint akinek nincs senkije.
Olyan árva, mint a madár
Ki ott fent a fellegen jár.

A puszta tetején
Csikók nyeríteznek,
Hej de! Rózsám édes rózsám
Elhagytál engemet.

Szerelem, szerelem
Átkozott gyötrelem,
Hej de! Verjen meg az Isten
Mért csaltál meg engem.

Te voltál szívemnek
Első és utolsó,
Hej de! Készül már számomra
A gyászos koporsó.

Elmegyek az ácshoz
Fejfát csináltatok,
Hej de! Aranyos betűkkel
Nevem rávágatom.

Azt vágatom rája
Itt nyugszik egy árva,
Hej de! Kinek szerelemből
Történt a halála.

A csizmámra sárga patkót veretek,
Már ezután árva kislányt szeretek.
Mert az árva tud igazán szeretni,
Édesanyja nem tudja eltiltani.

Kiskoromba árvaságra jutottam,
Életembe de sokat szomorkodtam.
Megtanultam, hogy kell tűrni szenvedni,
Azt is tudom, hogy kell szívből szeretni.

Árva vagyok, még a nap sem süt le rám,
Árva vagyok, mert nincsen édesanyám.
Árvaságom még az ég is siratja,
Sötét felleg ki a napot borítja.

Este vagyon, tizet ütött az óra,
Ilyen későn ki jár még a faluba.
Én csavargók, mert nem tudok elaludni,
Fáj a szívem, a szerelem gyötöri.

Gyötör engem a szerelem nem táplál,
Gyenge szívem nyugodalmat nem talál.
Nem is gyógyít meg engemet, csak a halál,
így jár,s aki hű szeretetőt nem talál.

Kilenc tulkot hajtottam a vásárba,
Tizedik a babám udvarába.
Kilenc tuloknak az ára a zsebembe,
Még az éjjel jót mulatok belőle.