Kallós Archívum 1. Idegen földre ne siess. Erdélyi magyar népzene

Előadó:

Kallós Zoltán, Ökrös együttes, Téka együttes

Kiadó:

Kallós Zoltán Alapítvány

Megjelenés éve:

2017

Azonosító:

RNF 16597

Leírás

Kallós Zoltán

1926-ban született, mezőségi szórványvidéken, a Kolozsvártól alig 26 km-re lévő Válaszúton. Gyermekévei alatt, a vegyes nemzetiségű faluban, anyanyelvével párhuzamosan a románok, illetve a cigányok nyelvét is megtanulja.
Tanulmányait Kolozsváron folytatta, majd a sepsiszentgyörgyi Tanítóképzőbe iratkozott, de tanítói oklevelét már Kolozsváron szerezte meg. Sikeresen felvételizett a Zeneművészeti Főiskolára, ahol többek között Jagamos János tanítványa, aki arra ösztönzi, hogy tudatosan folytassa a már kisdiák korában elkezdett gyűjtéseit. A kommunizmus első évei előrejelzik hányatott életét. Családja „kulák”-listára kerül, s ezért eltávolítják a Főiskoláról.
Tanítói oklevelével „Moldvában talál állást”, a Bákó közelében lévő csángó faluban, Lészpeden. Itt ismeri meg a moldvai csángók hagyományait és felismerve az elrománosító . állampolitikát, megszállottként kezdi el a Kárpátoktól keletre szakadt magyarok vokális és hangszeres népzenéjének hagyományainak gyűjtését. 1957-ben betiltják a magyar nyelvű oktatást a moldvai csángó falvakban, azonban nem tud elszakadni a vidéktől, ezért közel 8 éven keresztül a Gyimes-völgyében, faki- termelésnél vállal munkát.
Később megismerkedik, majd szoros barátságot köt Martin Györggyel és együtt járják Erdély, főként a Mezőség és Kalotaszeg falvait táncosok, zenészek, énekesek után kutatva. A 70-es évektől kezdődően jelennek meg egyedülálló balladagyűjteményének kötetei, ám ez távolról sem jelenti a hatóságok általi zaklatásának befejezését. Az 1989 decemberében bekövetkezett változások, a határátlépés megkönnyítése után kezdte élvezni munkája gyümölcsét. Az aránylag nyugodtabb körülmények között megkezdhette a gyűjtések rendszerezését és a hangzó anyagok kiadását. 1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, mely azóta is számos hagyományőrző tevékenység szervezője és támogatója, emellett a moldvai csángók ügyének talán legfőbb támogatója.
Egész életműve elismeréseként 1990-ben megkapta az „Életfa” díjat. A Magyar állam részéről azóta is folyamatos elismerésben részesül. Megkapta azóta a „Magyar Művészetért”, a „Julianus”, a „Martin György”, a „Pro Minoritáté”, s nem utolsósorban a „Kossuth” díjat és Corvin láncot.

Németh Attila

Most szól: