Moldva - Klézse

Hazám, hazám csendes hazám,
Bárcsak határid láthatnám.
Látom füstjét, de csak alig,
Hogy az égen lengedezik.
Azt gondolom, hogy a füstje,
Csak az erdő borult ködbe.
Búsul a madár az ágon,
Én is idegen országon.

Mikor hazul elindultam,
Színem se volt úgy búsultam.
A lábam meg porosodott,
Időm se volt, hogy lepaljam.

Idegennek, jövevénynek,
Nincsen becsűje szegénynek.
Idegen földre siettem,
Mert hazámba nem élhettem.

Édesanyám ha most élne,
Hozzám látni csak eljönne.
Csontjaimat összeszedné,
Koporsóba betétetné.
Rakáskába rakogatná,
Keservesen megsiratná.
Jaj szavakkal megsiratná,
Senki azt meg nem kacagná.