Mezőség - Válaszút

Előadó:

Kallós Zoltán, Ökrös Csaba, Molnár Miklós, Balogh Kálmán, Kelemen László, Mester László, Doór Róbert

Előadásmód:

ének, hegedű, cimbalom, kontra, brácsa, bőgő

Műfaj:

keserves, lassú, csárdás, sűrű csárdás

Etnikum:

magyar

Település:

Válaszút

Megye:

Kolozs

Tájegység:

Mezőség (Erdély)

Felvétel helye:

Budapest, Fonó Budai Zeneház

Szöveg

  • Olyan vagy Te rózsám
    Mint az engedetem,
    Két piros orcádon
    Játszik a szerelem.

    Jól gondold meg rózsám
    Elejét utolját,
    Hogy kivel kötöd le
    Az életed sorát.

    Mert nem kölcsön kenyér
    Hogy visszaadhassad,
    Sem nem tiszta búza
    Hogy learathassad.

    Ki a szerelemnek
    Utján akar járni,
    Okosnak, eszesnek
    Kell is annak lenni.

    Mert én elindultam
    Nem tudtam eljárni,
    Fele utaimból
    Vissza kellett térni.

  • Bánat, bánat hol születtél,
    Talán a fellegből estél.
    Bánat, olyan mint az enyém,
    Nincsen a föld kerekségén.

    Kinek panaszoljam magam,
    Kinek mondjam a bánatam.
    Kinek mondjam, ki hallgat meg,
    Engemet ki vigasztal meg.

    Megmondanám a virágnak,
    De az megmondja az ágnak.
    Nem mondom én csak a földnek,
    Mer’ az nem mondja senkinek.

    Fekete föld neked mondom,
    Te légy az én vigasztalom.
    Hallgassál meg, vigasztalj meg,
    Árva szívem nyugtassad meg.

  • Válaszúti hegyet fújja a hideg szél,
    Köszönöm galambom, hogy eddig szerettél.
    Köszönöm a jókat, a páros csókokat,
    Amit az orcámra sűrűn adogattad.

    Ne szeress, ne szeress, mert nekem nem kellesz,
    Elmúlt az az idő mikor voltál kedves.
    Te tettél fogadást én előttem nem más,
    Hogy én rajtam kívül sohasem szeretsz mást.

    De le hamis voltál, engemet megcsaltál,
    Egy-két páros csókért máshoz folyamodtál.
    Ha tudtad határát rövid szerelmednek,
    Mért nem hagytál békét én árva fejemnek.

  • Borsa felöl jön egy fekete felhő,
    Siess kislány, mert elkap a nagy eső.
    Nem sietek, kapok én még szeretőt,
    Arra kérem a jóságos Teremtőt.

    Eredj kislány eredj, hogy ne lássalak,
    Mert én téged már régen meguntalak.
    Hogy szerettél, mindig az eszembe jutsz,
    Jóságodért fizessen meg Jézus.

    Édesanyám volt az oka mindennek,
    Mért nem adott engem a szeretőmnek.
    Adott volna engemet oda annak,
    Kit a szívem kiválasztott magának.

  • Válaszúti hegy aljában,
    Eltörött a lovam lába.
    Gyere rózsám, fizesd meg a károm,
    Úgyis te leszel a párom.

    Erre gyere, ne menj arra,
    Jobb út van erre, mint arra.
    Erre gyere szívemnek a párja,
    Adj egy csókot utoljára.

    Páros csókot nem adhatok,
    Nem a te szeretőd vagyok.
    Páros csókot csakis annak adok,
    Kinek szeretője vagyok.

    Nem úgy van most, mint volt régen,
    Nem az a nap süt az égen.
    Nem az a nap, hej de nem az a hold,
    Nem az a szeretőm ki volt.

    Aki volt, már rég elhagyott,
    Szebbre vágyott, mint én vagyok.
    Szebbre vágyott, hej de mégsem kapott,
    Még olyant sem, mint én vagyok.

  • Nyisd ki rózsám az ajtót,
    Itt van a te galambod.
    De nehezen nyitod ki,
    Mintha nem tudnád, hogy ki.

    Nyitom, nyitom kedvesem,
    Csak a lájbim keresem.
    Nyitom, nyitom galambom,
    Csak a lájbim gombolom.

    Fehér fuszujka virág,
    Ne jöjj hozzám napvilág.
    Gyere hozzám sötétbe,
    Hogy üljek az öledbe.

    Úgysem ülök sokáig,
    Csak tizenkét óráig.
    Az a tizenkét óra,
    Nekem csak egy minuta.

    Adj egy csókot, én egy mást,
    Ne felejtsük el egymást.
    Adtam biz én, adok is,
    Ha tudom meg halok is.