Mezőség - Szék

Nem ismertem az örömet,
Azt sem tudom milyen lehet.
A bánatot jól ismerem,
Mert az itt van mindig velem.
Elosztották a bánatot,
Ott sem voltam, mégis jutott.
Ha még egyszer elosztanák,
Talán mind is nekem adnák.

Mikor a bút elosztották,
Három felé szakasztolták.
Nekem a nagyobbját adták,
Hogy ne kelljen többet osszák.
Feljött a nap elhaladott,
Búval kapott, búval hagyott.
Bús anyának bús gyermeke,
En vagyok annak egyike.

Nem virradok örömömre,
Nem sötétülök kedvemre.
Este napszentület után,
Könnyemmel áztatom párnám.
Reggel napfeljötte előtt,
Könnyemmel megmosdom előbb.
Mosdóvízre nincsen gondom,
Mert a könnyemben megmosdom.

Jól esik a bús szívnek
Hogyha panaszolhat,
Ha a maga bújából
Másoknak is adhat.

Ó én édes galambom
Ó jaj, hogy szeretlek,
Százezerszer napjában
Én megemlegetlek.

Még éjjel is álmomban
Képedet ölelem,
De mikor megébredek
Csak hűlt helyed lelem.

Verjen meg az Isten rózsám,
Ha te nem vagy igaz hozzám,
Mert én igaz vagyok hozzád,
Olyan, mint az édesanyád.

Verjen meg az én Teremtőm,
Ha nem voltál hű szeretőm,
Verjen meg az egek Ura,
Mert nem voltál igaz soha.

Verjen meg a sötét éjjel,
De sok örömtől zártál el,
Verjen meg a piros hajnal,
Kibe siratlak jajszóval.

Szerettelek, kedveltelek,
Ameddig megismertelek,
Mióta megismertelek,
Örökre meggyűlöltelek.

Szerettelek tiszta szívből,
Elhagytalak keservemből,
Tiszta szívből szerettelek,
De most másnak engedtelek.

Magas a dézsi temető,
Mellette a sűrű erdő.
Ott bujdosik a kedvesem,
Odamegyek megkeresem.

Jaj de sokszor, jaj de régen,
Jártam egy virágos réten.
Ott láttam egy kis madarat,
Kérdeztem a galambomat.

Azt mondta, hogy látta, látta,
Egy legény keblére zárta.
Ha elvette, éljen vele,
Csak elöttem ne ölelje.

Ha elvette, éljen vele,
Ölje meg a bú mellette.
Öröme is annyi legyen,
Amennyit ő csinált nekem.