Küküllő mente - Magyarlapád

Nincs magasabb a nagy égnél,
Nincs nagyobb a szerelemnél jaj.
Mert akit a szerelem fog,
Nem kell annak semmi dolog jaj.

Mert engemet is megfogott,
Kell a fenének a dolog jaj.
A szerelem, a szerelem,
A szerelem sírba teszen jaj.

Nem kell engem tanítani,
Hogy kell szeretőt tartani jaj.
Megtanultam én azt régen,
Esztendeje múlt a télen jaj.

Aki kettőt-hármat szeret,
Azt megszólják az emberek jaj.
De én csak egyet szerettem,
Mégis eleget szenvedtem jaj.

Erdő felöl dörög az ég,
Mond ki rózsám, szeretsz-e még.
/:Ha nem szeretsz azt is mond ki,:/
/:Bátran ha kérdez valaki.:/

Felkelt már a hajnal csillag,
Kelj fel rózsám, mert megvirradt.
/:Dehogy kelek, még hajnal sincs,:/
/:Szerelmünknek még vége sincs.:/

Tudod rózsám, mit fogadtál,
Mikor kertembe sétáltál.
/:Felfogadtam azt az egyet,:/
/:Rajtam kívül mást nem szeretsz.:/

Szeretném én azt megtudni,
Szabad-e mást szeretni.
Tudakoztam, de nem szabad,
így a szívem gyászba marad.

Tiltanak rózsám, tiltanak tőled,
Titkon se beszéljek véled.
Ahol látlak, kerüljelek,
Hogy én ne is szóljak véled.

Csak utcán jártam hozzád,
Azt is elkertelte anyád.
Sem nem ággal sem nem fával,
Az irigyek tanácsával.

Régi szeretőmért
Mit nem cselekednék,
Dunából a vizet
Kalánnyal kimerném.
Arárárárárárá

Annak fenekéből
Igaz gyöngyöt szednék,
A régi rózsámnak
Gyöngy koszorút kötnék.
Arárárárárárá

Kössed rózsám, kössed
Te csak mindig kössed,
Mert az én szeretőm
Nem leszel már többet.
Arárárárárárá

Ha a Duna vize
Mind tintává válnék,
Abból a rózsámnak
Csak levelet írnék.
Arárárárárárá

Írom levelemet
Nem írom nevemet,
Úgy is tudja rózsám
Hogy hívnak engemet.
Arárárárárárá

Magos hegyről foly le a víz,
Rózsám bennem többet ne bízz.
Ha bízol is, csak úgy bízzál,
Szerelőről gondoskodjál.

Ha bízol is mindhiába,
Mert el vagy szívemtől zárva.

Úgy el vagy szívemtől zárva,
Mini szép gúnya a ládába.
A szép gúnya szellő nélkül,
Az én szívem tied nélkül.