Magyarszováti szerelmi dalok

Sajó kutyám, jaj de mélyen, jaj de mélyen aluszol,
Nem láttad a babám jönni valahol.
Máskor vakkantottál egyet, vagy kettőt,
Mikor jönni láttad a hű szeretőt.

Diófából van a babám, van a babámnak ágya,
Ha ráülök, hajlik mind a négy lába.
Tedd be babám, tedd az ágyat a falig,
Tiéd voltam, tied leszek halálig.

Muzsikaszó hallszodik az, hallszodik az erdőben,
A babámat most viszik esküvőre.
De szeretnék én is oda elmenni,
Mikor a pap a rózsámat esketi.

Hogy halljam meg, hogy tagad ki, hogy tagad ki szívéből,
Hogy kérdjem meg, hogy nem fél az Istentől.
Hogy kérdjem meg, hogy nem fél az Istentől,
Hogy halljam meg, hogy tagad ki szívéből.

Nekem is volt édesanyám, ej de már nincs,
Mer’ elvitte a szegedi hej de nagy árvíz.
Három hete, hogy a vizen, hogy a vizen halászok,
Könnyeimtől még az eget se látom.

Kihalásztam édesanyám selyem kendőjét,
Négy sarkára rávarrattam ej de a nevét.
Közepébe fekete gyászt, fekete gyászt varrattam,
Hogy tudják meg, hogy én árván maradtam.

Kicsi madár, mért keseregsz hej de az ágon,
Nem csak te vagy árva ezen a nagy világon.
Nekem sincsen édesanyám, sem szeretőm, sem apám,
Mégis a jó Isten gondot visel rám.