Mezőségi kontyoló dalok

Engem anyám úgy szeretett,
Tejbe vajba feresztgetett,
Keszkenyőbe takargatott,
Mégis idegennek adott.

Édes volt az anyám teje,
Keserű a más kenyere,
Keserű is, savanyú is,
Jaj, de sokszor panaszos is.

Bánatos hajóra ültem,
A hajóval elmerültem,
Bánatos az én életem,
Hogy én fel nem cserélhetem.

Tavaszi szél utat száraszt,
Minden madár társat választ.
Hát én immár kit válasszak,
Szívet, szívért kinek adjak.

Addig éli lány világát,
Míg szél fújja pántlikáját.
A pántlika könnyű gúnya,
Mert azt a szél könnyen fújja.

Jaj istenem, de víg voltam,
Míg az anyám lánya voltam.
De mióta nem az vagyok,
A búnak is helyet adok.

Végig mentem az utcán,
Bésároztam a csizmám,
Megérdemli az a lány,
Kiért sáros a csizmám.

Fehér rózsa, tulipán,
Engem a szerelem bánt,
Nincsen nagyobb gyötrelem,
Mint a titkos szerelem.

Túl a hegyen egy faluba,
Gyászol engem egy viola,
Violának nincsen szagja,
Szeretőmnek nincsen anyja.

Szeress rózsám, csak nézd meg kit,
Mer’ a szerelem megvakít,
Mer’ engem is megvakított,
Halálig megszomorított.

Én is voltam, mikor voltam,
Virágok közt virág voltam,
De rossz kertészre akadtam,
Keze között elhervadtam.

Száraz a bokor a tetőn,
Elhagylak régi szeretőm,
Elhagynálak, de sajnállak,
Mondd meg rózsám, mit csináljak.

Száraz a bokor a tetőn,
Száradj meg régi szeretőm,
Úgy száradj meg lábon állva,
Mint a fűszál lekaszálva.