Válaszúti katonadalok

Vékony héja van a piros almának,
Gyenge szíve van az édesanyámnak,
Édesanyám gyenge szíve meghasad,
Ha a fia katonánák benn marad,

Édesanyám ne sirasson engemet,
Menjen haza, nevelje fel öcsémet,
Nem megyek én, nem nevelek több árvát,
Hat krajcárért hogy szolgálja a császárt.

Búja lehet annak a kis madárnak,
Kit örökre kalickába bezárnak,
Hát annak az ügyes magyar legénynek,
Akit ősszel katonának elvisznek.

Hallod babám, mit fütyörész a rigó,
Katonának beíratott a bíró.
Hadd el bíró, kutya bíró, megbánod,
Még az éjjel a leányoddal hálok.

Mikor kezdtem kufferemet pakolni,
Édesanyám akkor kezdett siratni.
Édesanyám köszönöm a nevelést,
Három évig nem eszem a kenyerét.

Verdd meg Isten azt, aki ezt csinálta,
De még jobban, aki ezt kitalálta.
Elviszik a magyar legényt messzire,
Német császár keserű kenyerére.

Azt gondolja, ki nem tudja,
Hogy én nem búsulok soha csuhajja.
Pedig nincsen az az óra,
Hogy a könnyem nem hullana csuhajja.
Hull előmbe, hull a földre,
Hull a gyászos kebelembe csuhajja.
Árkot vág a két orcámon,
Mint a zápor az utcákon csuhajja.
Azt gondoltam, eső esik,
Pedig a szemem könnyezik csuhajja.
Az én szemem sűrű felhő,
Onnan ver engem az eső csuhajja.
Hull a könnyem, hull csendesen,
Fáj a szívem keservesen csuhajja.
Ha tied is úgy tud fájni,
Soha meg sem tudunk válni csuhajja.

A kalapom, a kalapom félig selyem,
De én aztat félre vágom úgy viselem,
Nem búsulok, rámulatok,
Úgy is tudom, hogy meghalok.

Két fekete göndör szőrű lovam vagyon,
Még az éjjel mind a kettőt elmulatom,
Elmulatom, nem sajnálom,
Szerettelek, csak azt bánom.

Rég megmondtam kisangyalom, csalfa ne légy
A lábadra magas sarkú cipőt ne végy,
Magas sarkú cipőt vettél,
A világ csalfája lettél.

Szeretett a fene soha, fene soha,
Csak meg voltam véled szokva,
Úgy megvoltam véled szokva,
EI se felejtelek soha.

Komámasszony kakasa, kakasa,
Felszállott a kapura, kapura,
Mind azt kukorékolja - rékolja,
Komámasszony de csalfa, de csalfa.

Komámasszony tegyen úgy, tegyen úgy,
Én a kakas, ked a tyúk, ked a tyúk,
Guggoljon le nekem úgy, nekem úgy,
Mint a kendermagos kakasnak a tyúk.

Egy hagymáért nem adom, nem adom,
Pálinkáért a szegre felakasztom,
Ha pálinkát ad az úr, ad az úr,
Hová akar, odaszúr, odaszúr.

Kicsi róka, kicsi nyúl, kicsi nyúl,
Még a pap is odanyúl, odanyúl,
Oda biza ne nyúljon, ne nyúljon,
Hogy a körme lehulljon, lehulljon.