Karácsonyi kánták

Betlehem kis falucskába,
Karácsonykor éjfél tájba,

Fiú Isten ember lett,
Mint kisgyermek született.

Őt nevezték Jézuskának,
Édesanyját Máriának,

Ki pólyába takarta,
Befektette jászolyba.

Pásztorok a falu mellett,
Báránykákat legeltettek,

Hallották az éneket,
Jézuskához siettek,

Hogy őt szépen imádják,
Égnek, földnek Királyát.

Az angyalok fent az égbe,
Mennyei nagy fényességbe.

Zengették az éneket
Dicsőség az Istennek.

Nagy Isten, mit láttam,
mit képzelt az eszem,
hogy álmaiban, megvidult a szívem.
Tiszteletükre én is eljövek
Karácsony estéjén egy áldást mondani.

Ahány csepp víz van a tenger medrében
Ahány hal úszik a víz mélyében
Annyi áldás szálljon e háznak népére.

Gabonát a mezők néktek termeljenek,
Bort a szőlőhegyek bőven eresszenek.
Most hozzád is szólók, e háznak virága,
Téged a boldogság eresszen szárnyára.
Vigyen lel a dicsőség zöldellő halmára,
Hogy tündököljön e háznak, mint napnak sugára.

Majd ha ezek a napak is eltelnek,
Mondhassunk dicsőséget Istennek,
Hogy megtartotta mindnyájunk életét,
Szívemből kívánom, sokáig éljenek.

Az Istennek szent angyala,
Mennyekből hogy alászálla,

És a pásztorokhoz juta,
Nékiek eképpen szóla.

Mennyből jövök most hozzátok,
És íme nagy jó hírt mondok.

Keresztyény hajlandó (halandó),
Álmodból serkenj fel
Mostanig tisztellek
Köszöntő versemmel.
Örömünnep hallik
Betlehem mezején,
Mert Jézus született
E dicső estéjen.
Örvendj megváltódnak,
Szíved neki szenteld,
Ki nyugtalanságból,
Ki homályból kiemelt,
Zárd be kebeledbe
A te megváltódat,
Tiszta szívből imádd
Jézus Krisztusodat.
Virradj fel békével
Karácsony napjára.
Felvirradott szíved
Gyulladjon hálára.
A Jó Isten iránt,
Ki minket megtartott,
Az ő szent fiával
Üdvözítőt adott.
Legyetek mindnyájan
Igaz követői,
Ünnepet üljetek,
Szívből örvendjetek.

Most már köszöntő versemnek vége,
Az úr áldása szálljon házatokra,
A mennyország kapuja
legyen nyitva számotokra,
Szívünkből kívánjuk.