Szováti katonadalok

Vágják az erdei utat,
Vágják az erdei utat.
Viszik a magyar fiúkat.
Viszik a magyar fiúkat.
Viszik a magyar fiúkat.

Viszik, viszik szegényeket,
Szegény magyar legényeket.
Viszik, viszik szegényeket,
Szegény magyar legényeket.
Szegény magyar legényeket.

Kit felfelé, kit lefelé,
Kit felfelé, kit lefelé.
Csak nem a hazájok felé.
Csak nem a hazájok felé.
Csak nem a hazájok felé.

Gyere pajtás katonának,
Gyere pajtás katonának.
Jobb dolgod lesz, mint apádnak.
Jobb dolgod lesz, mint apádnak.
Jobb dolgod lesz, mint apádnak.

Rikoltozások

Aki nem tud mulatni,
Menjen haza aludni.
Az az egész nyavalyám,
Csak egy csókért fáj a szám,
Azt a csókot elkapnám,
Többet nem fájna a szám.

Túl a vizen van egy vályú,
Abból iszik háromszáz juh,
Én vagyok a vízmerője,
Barna legény szeretője.
Amér’ barna, nem cigány,
Szeret engem igazán,
Szeret engem még más is,
Szeret engem a madár is.

A násznagyné de borzas,
Vinné el a gordonas.

Édesanyám lánya vagyok,
Sárgadinnye-hajból vagyok,
Csókot is csak annak adok,
Akinek csak én akarok.

Három kupa fuszulyka,
Nem hallszik a muzsika.

Le az úton le, le, le,
Piros alma levele.
Piros alma, hasadj meg,
Régi babám, csókolj meg.
Adj egy csókot, én meg mást,
Hogy ne felejtsük egymást.
Adj egy csókot az orcámra,
Régi babám utoljára.

Égszínkékes ruhát kötök,
Büszke legény a szeretőm,
Nem bánom, ha büszke is,
Csak szeressen engem is.

Kimentem a zöld erdőbe,
Ráléptem egy venyigére,
Venyigéről venyigére
Vágyik szivem a szőkére.

A pávának három tolla aranyos,
Nem leszek én az erdőben több lakos.

Az erdőben verbuválnak kötéllel,
Elfogják a szegény legényt erővel.

Megy utána apja, anyja, sirassák,
Kérik vissza, száz forintért nem adják.

A gazdának öt-hat fiát nem bántják,
A szegénynek ha egy is van, elfogják.

A reguta búval éli világát,
Szomorúan írja haza a lapját.
Üdvözletét forró csókkal lezárja,
Hej, úgy küldi a szeretője számára.

Verd meg, Isten, azt a gyászos vonatot,
Melyik engem a Regátba elhozott.
Hosszú vonat, vigyél vissza a hazámba, Szovátra,
Hej, hogy boruljak az én régi babám vállára.

Édesanyám rózsafája,
Engem nyílott utoljára,
Bár sohasem nyílott volna,
Maradtam volna bimbóba.

Édesanyám mondta nékem,
Minek a szerető nékem,
De én arra nem hallgattam,
Titkon szeretőt tartottam.

Édesanyám is volt nékem,
Keservesen nevelt engem,
Éjszaka font, nappal mosott,
Jaj, de keservesen tartott.