Pántlikás kalapom

Pántlikás kalapom fújdogálja a szél,
Köszönöm, galambom, hogy eddig szerettél,
Hogy eddig szerettél, most a másé lettél,
Köszönöm, köszönöm a szíves csókokat,
Melyekkel orcámat sűrűn borítottad.

Széles víz a Duna, keskeny palló rajta,
Nem menj át, galambom, mert beesel rajta,
Nem menj át, galambom, mert beesel rajta.
Nem esek, nem esek a Duna vizébe,
Inkább esek rózsám, véled szerelembe.

Szerelem, szerelem, átkozott szerelem,
Mért nem teremtél meg minden fa levelen,
Minden fa levelen, diófa gyökeren.
Minden fa levelen, diófa gyökeren,
Hogy szakított volna minden szegény legény.

Én is szakítottam, de elszalasztottam,
Utána futottam, de meg nem foghattam,
Utána futottam, de meg nem foghattam.
De még szakítanék, ha jóra találnék,
Ha jóra és szépre, régi szeretőmre.