Szováti tánczene

Magosan repül a daru, szépen szól,
Haragszik rám az én babám,
Haragszik rám az én babám, mert nem szól.
Akkor szóljál régi babám énhozzám,
Mikor az a daru madár visszaszáll.

Rikoltozások:

Édes vőlegény uram,
Mér’ nem nézted meg jobban,
A menyasszony hibája,
Nem áll csókra a szája.

Édes vőfély legényem,
Táncoltassál meg engem,
Elkapod a száraz lábat,
Azután a csengettyűt,
És utána tepertyűt.

Anyámasszony jöjjön ki,
A nagykaput nyissa ki,
Hozunk kednek segítséget,
A fiának feleséget.
Vigye be a szobába,
Ültesse a ládára,
Piros borral kínálja,
Igyék ked is belőle,
Hogy élhessen jól vele.

Kicsi vagyok, hamis vagyok,
Azér szeretnek a lányok.
Kicsi vagyok, jókedvű,
Csókot adok, jóízűt.

Három éjjel, három nap,
Nem elég a lábamnak.
Úgy szeretem a táncot,
Mint a cigány a pánkót.
De még jobban a legényt,
Mint a szőlőszemecskét.

Ez az utca kövecses,
Menyasszony púderes.
Kipúderezte az anyja,
Hogy ne vigyék más faluba.
De az Isten úgy akarta,
Nem is vitték más faluba.

Ez az utca gidres-gödrös,
Azon jár a magyar gőzös.
Én vagyok a tüzelője,
Barna legény szeretője.

Nincsen rózsa, mert lehullott a földre,
Nincs szeretőm, mert elhagyott örökre.
Ha elhagyott, hagyjon, hagyjon is el örökre,
Mert nem lehet mindenkinek hat ökre.

Sárga virág, ha leszakisztanálak,
Mit mondanál babám, ha elhagynálak.
Azt mondanám, verjen, verjen meg a teremtő,
Mert nem voltál igaz szívű szerető.

Ez a kislány alig tizenhat éves,
Azt se tudja, kibe legyen szerelmes.
Ha leülök melléje, megfogja a kezemet,
Kicsalja a szivemből a szerelmet.

A rucának miért sáros a tolla,
A babámnak mitől nőtt meg a hasa?
Hogy a fene egye meg a bestia rucáját,
Megette a szomszéd asszony búzáját.

Édesanyám, adjon Isten jó estét,
Hazahoztam ezt a barna menyecskét.
Nem azért, hogy szeretem, szegény voltam, elvettem,
Szegénységem gazdagsággá cseréltem.