Fújik a szél, fújik a szél

Fújik a szél azért nagyon,
Azért nagyon villámlik.
Az én szívem csak te érted,
Csak te érted’ bánkodik.
Arra kérlek kis angyalom,
Kis angyalom el ne hagyj,
Mert ha elhagysz, megátkozlak mig meghalsz.

Légy hát boldog, felejts el,
Felejts el, hogy szerettél,
Nem átkozlak, hogy engem,
Hogy engem megvetettél.
Legyen boldog, ki elnyeri,
Ki elnyeri hívedet,
Aki jobban érdemli szerelmedet.

Már a Tisza kicsapott,
Kicsapott az Alföldre,
Isten veled, kedves rózsám,
Kedves rózsám, örökre,
Utoljára fogtam az,
Fogtam az ajtód zárját,
Adjon Isten, kedves rózsám, jó ‘ccakát.