Kallós Archívum 11. Mezőségi magyar népzene. Vajdakamarás

Előadó:

válogatás

Szerkesztő:

Kallós Zoltán

Kiadó:

Kallós Zoltán Alapítvány

Megjelenés éve:

2017

Azonosító:

RNF 16607

Leírás

A felvételeket Kallós Zoltán készítette 1963-ban, 1972-ben és 1976-ban.

Technikai rekonstrukció: Németh István

Idézet a kísérőfüzetből:

VAJDAKAMARÁS

Vajdakamarás Kolozsvártól északkeletre — mintegy 30 km-re — fekvő község, egy kis patak völgyében, amely a Gyéres-patak vidékéhez tartozik. Ősrégi település. Nevét a történészek az első magyar királyok alatt már működő kolozsi sóbánya vagy sókamara nevéből származtatják, s annyit jelent, hogy a só elraktározására szolgáló hely. A majdnem 300 éves erdélyi és moldvai vajdák általi birtoklás következtében kerül a falu addigi neve mellé a Vajda szó.
A templom félköríves szentélye a 13. század második feléből származik, amely a cisztercita szérzetesrend átmeneti (román – kora gótikus) stílusában épült, akárcsak a széki vagy bonchidai templom. Egyik támasztó kőtábláján egy kutyaféle négylábú állat látható, amely Kelemen Lajos magyarázata szerint az első település AGMÁND nemzetségének farkas jelvénye. 1332-ben Petrus, illetve 1335-ben Michael nevű papja pápai tizedet fizet a római udvartartás céljaira.
A reformáció során Dávid Ferenc hatására unitáriussá lesz a gyülekezet. A templom is az ő tulajdonukat képezi a 18. század elejéig.
Bethlen Miklós kancellár református családokat telepít le Vajdakamarásra a 17. század végén. Számukra vásárolja meg fia, Bethlen József és neje, Kemény Krisztina 1723-ban az unitáriusoktól a templomot. Ugyanezen évben majdnem az alapoktól újjáépítik: új pádimentum, új padok, karzat kerül a felújított templomba. Később torony is épül, melyet 1779-ben látnak el cseréppel, majd 1913-ban pléhfedéllel. A megvásárlás tényét rögzíti a portikus bejáratával szemben elhelyezett latin nyelvű emléktábla, a főbejárat felett (kívül) pedig a Bethlen és Kemény családok egybefont faragott címere emlékeztet e nevezetes eseményre.
A legjelentősebb javítás, újjáépítés 1779-ben történt. Ekkor nyeri el a templom boltozata és a torony ma ís meglevő barokk alakját, s ekkor készül téglából a stukkó díszítésű, nemesi címerekkel és fiait tápláló pelikánnal ékesített népies stílusú katedra. Mindez gróf Bethlen Gergely és felesége, Kendefi Rákhel adakozásából történt. Az újjáépítést egy háromszögű kőtábla örökíti meg a következő felirattal: „A Szentháromság Isten tiszteletére újította meg G.B.G — G.K.R.1779. ” Az orgona 1851-ből való, és szintén a Bethlen család ajándéka.
Muzeális értéket képvisel az 1764-ből származó, 42 rubinkővel ékesített boroskancsó, valamint az 1661-es kiadású „Váradi biblia”.
A szépirodalomnak is vannak értékei, amelyek Vajdakamaráshoz kötődnek. Makkai Sándor író, püspök Vajdakamaráson kezdte pályafutását, A Holttenger című regényében örökíti meg a mezőségi falu 1914-1918 közötti életét.