Édesanyám gyöngén nevelt engemet

Édesanyám gyöngén nevelt engemet,
Mégsem tudja az én bús életemet.
Hogy ha tudná az én bús életemet,
Éjjel-nappal megsiratna engemet.

Megátkozott engem az édesanyám,
Hogy ne legyen se országom, se hazám.
Csipkebokor legyen az én szállásom,
Ott se legyen sokáig maradásom.

Szépen szól a kamarási nagyharang,
Szépen hozza három fehér vadgalamb,
Három fehér vadgalambnak a szárnya,
Nem kell nékem senki megunt babája.

Kamarási temetőbe van egy tó,
Abba fürdik három fekete holló,
Mindig fürdik mégis sáros a tolla,
Azt szerettem, akit nem kellett volna.

Azt szerettem, kit szeretni nem szabad,
Így hát nékem jobb a sötét föld alatt.
Jobb lett volna a föld alatt pihenni,
Mint hogy tőled kis angyalom elválni.
Jobb lett volna a föld alatt pihenni,
Mint hogy tőled kedves rózsám elválni.