Mikor megyek a falumból kifelé

Mikor megyek a falumból kifelé,
Lányok kisérnek az állomás felé,
Úgy elmegyek, mint egy szegény vándorló,
Kinek az élete veszteni való.

Megátkozott engem az édesanyám,
Hogy ne legyen sem országom, sem hazám,
De csipkebokor legyen az én szállásom,
Ott se legyen soha megmaradásom.

Megátkozlak, mér elhagytál engemet,
Mer még a nap is elhagyja az eget,
Amerre jársz, legyen ott földindulás,
Jusson eszedbe a szeretőhagyás.

Nincsen csillag az égen, mer lehullott,
Nékem sincsen szeretőm, mer elhagyott.
Lesz még csillag, sűrű csillag az égen,
Lesz nékem még kisangyalom a héten.