Feljött a nap szépen ragyog

Feljött a nap szépen ragyog,
Búval kapott, s abba hagyott,

Olyan bánat a szívemen,
Kétrét hajlott a hegyeken.
Ha még egyet hajlott volna,
Szívem megis szakadt volna.

Mind azt mondják nem búsulok,
Hogy az utcákon nem sírok,
Sír a szemem, hull a könnyem,
De igazán fáj a szívem.

Sír a szemem mind a kettő,
Hull a könnyem mint az eső.
Sír a szemem mind a kettő,
Hull a könnyem mint az eső.
Fekete ruha fejemen,
Fekete gyász a szívemen.
Fekete ruha fejemen,
Fekete gyász a szívemen.

Búsulj rózsám mert én sírok,
Tőled búcsúzni akarok.
Búcsúzásid rövid legyen,
Hogy a szívembe kárt ne tegyen.
Búcsúzásid rövid legyen,
Hogy a szívembe kárt ne tegyen.

Utca, utca bánat utca,
Bánatkőből van kirakva,
Azt az én rózsám rakatta,
Hogy én járjak sírva rajta.
Nem járok én sírva rajta,
Járjon az, aki rakatta.