Mikor Csíkból kiindultam

Mikor Csíkból kiindultam,
Szinnyem nem volt úgy búsultam,
S e lábam megporosodott,
Időm nem volt, hogy megpalljam.

Idegen földre sétettem,
Mert hazámba nem élhettem,
Idegen föld az én hazám,
S e Jóisten az én apám.

S e Jóisten az én apám,
Sok jó asszony az én anyám,
Édesanyám, ha most élne,
Hezzám látni csak eljönne.

Csontjaimat összegyűtné,
Koporsóba bététetné,
Keservesen elsiratná,
Senki azt meg nem kacagná.

Én Istenem adj egy napot.
Szabadítsd meg a rabakot
Hogy én éljek bánat nélkül,
S e szívem vígasztalással.