Én felkelék én ágyamból

Előadó:

Piszár Jánosné István Rózsa

Előadásmód:

szövegmondás

Műfaj:

ima

Etnikum:

magyar

Település:

Klézse

Tájegység:

Moldva (Moldva és Bukovina)

Gyűjtő:

Kallós Zoltán

Felvétel időpontja:

1971

Archívumi jelzet:

M2783B09

Szöveg

  • Uram, Jézus,
    én felkelék én ágyamból,
    kimosgyózám bűneimből.
    Én kimenék én szentséges ajtóm eleibe,
    feltekinték én magos mennyégbe,
    ott megláték egy fejér kápónát.
    Kühül aranyas, belül irgalmas,
    nésszegibe négy aran kérész,
    közepibe aran karszék,
    abba ül asszonyunk Mária.
    Szent feje lehajtva,
    szent könyve úgy hullva.
    Odamene Szent Isván,
    Szent Lukács evangélissa, azt kérdi:
    „Mér sírsz te, mért keseregsz,
    Asszonyunk Mária?”
    „Hód ne sírjak, hód ne keseregjek,
    ha az én ádott szent fiam
    harmadnapja odavan.”
    „Ne sírj te, asszonyunk Mária!
    Mén ki te e te szentséges ajtód elé,
    met a te áldott szent fiad elé van érve,
    tárgyig vérbe, könyökig könnyűbe!”
    Ő es csak kimene ző szentséges ajtója elibe,
    ő es csak meglátá:
    ző áldott szent fia elé van érve.
    Ő es csak azt kérdé:
    „Hó jártál, én ádott szent fiam?”
    „Én áldott szent anyám,
    ejártam teremtett füődre.
    Kiét nap e zsidók üldözének,
    harmadnapján megfogának,
    kő lapothoz megkötének,
    vaskesztyükvel megverének,
    vasostorokval megostorozának,
    vasdárdákval az én szent melljemet megnyiták,
    Szent véremet elontották.
    De hagyjuk el ennyibe,
    én áldott szent anyám!”
    Met bizom, bizom ki ezt el bírja mondani
    Háromcor e napjába,
    Mennyeknek kapuja megnyitatódik,
    S a pokol kapuja bétetetődik.
    Beteg a test, kész a lélek,
    vigan várják mennyben a jó angyalok.
    Ámen.

Leírás

pénteki imádság