Temetőn ismertelek meg legelőbb

Temetőn ismertelek meg legelőbb,
Mikor a te jó anyádot temették.
Úgy néztél ki fekete gyászruhádbo,
Mind lilijom sötét erdő árnyábo.

Árva vagyok, árvaságra születtem,
Nem volt anyám, ki felnöveljen engem.
Úgy nőttem fel, mind a réten a rózsa,
Volt szeretőm, bár sohase lett volna!
S Úgy nőttem fel, mind a réten a rózsa,
Volt szeretőm, bár sohase lett volna!

Ha kihajtom Virág ökröm a rétre,
hejde Leverem a gyöngyharmatot előle,
Rég nem hallom Virág ökrem harangját
Az én babám mássol éli világát.

S Nincs már harmat, nem hallom a harangot,
Nincs szeretőm, az a hűtlen elhagyott.
S A nap se süt, gyász borítja jaz eget,
Barna kislány csalta meg a szivemet.