Szilágyi Erzsébet levelét megírta

Szilágyi Erzsébet levelét megírta,
Szerelmes szemével azt is telesírta.
Fiának a levél, Prága városábo,
Örömhírt viszen a szomorú rabságbo:

—Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából,
Kiveszlek, kiváltlak a nehéz rabságból.
— Adassék a levél Hunyadi Mátyásnok,
Tulajdon kezébe, senkinek se másnok.

— Ki viszi hamarabb levelem Prágábo?
Száz arany, s egy pej ló teste fáradságo.
— Viszem én levelét, hét nap elegendő.
—Szerelmes szívemnek hét kerek esztendő!

— Viszem én, hozom én válaszát a rabnak!
— Szerelmes szívemnek három egész hónap!
— Istenem, Istenem, mér’ nem adtál szárnyot,
Hogy utólérhetném az anyai vágyot!

s Amott jön, amott jön egy fekete holló,
Hunyadi pajzsán ül, vagy ahhoz hasonló
Lecsapott, lecsapott fekete szélvészből,
Kikapja levelét az anyai kézből.

—Hamar a madarat el kell venni tőle!
Szalad a sokaság, nyomba, hogy lelője.
Madarat nem egyet, százat is lelőttek,
Híre sincs, pora sincs a levélvivőnek.

— Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló!
Nála van a levél, vagy ahhoz hasonló,
Piros a pecsétje, finom a hajtáso:
Ó áldott, ó áldott a keze-írása!