Egy szép csillag ragyog

Egy szép csillag ragyog, fénylik mosolyogva,
Amely már régóta be vagyon borulva.
s Amely mostan ismét fénylik mosolyogva,
Örvendj vígadva, örvendj vígadva!

Eltölt már a szép nyár, már tél következett,
Nyár-öltözetéből erdő levetkezett.
Szőlőtermő helyen borral kedveskedett,
Jó kedvet szerzett, jó kedvet szerzett.

Éljen hát Szent István napjaihoz napot,
Hogy számlálhassék még sok évet, s hónapot!
Borral és búzával ékesüljön házo,
És kamorájo, és kamorájo!

- Jer, barátim Pintusnak, pajértai havasnak új halmára!
Köss versből bokrétákat, mondj Istvánnak nótákat névnapjára!
Imhol vagyon, ül a padon István éljen,
Ó kegyetlen, kegyelmetlen bú ne érje!

S Én is iszom veletek, ha veletek lehetek, egy pohár bort.
Ha veletek nem lehetek, jaj, hogy bánom,
De junalmas a magányos dínom-dánom.