Minek nekem Kolozsvár, Kolozsvár

Minek nekem Kolozsvár, Kolozsvár,
Ha nincs benne kiér’ a szivem fáj!
Szék városi hegyek felé búsan nézek én,
Ott van, akit igazán szeretek én!

Kolozsvárnak közepébe van egy fa,
Szülőföldem jól látszik el oda,
Szülőföldem szép határo nagyon jól látszik,
Édesanyám most is ott siránkozik.

— Édesanyám, ne sirasson engemet,
Menjen haza, írja meg a levelet!
Írja belé eja-haj, azt is ha lehet,
Az én csárdás kisangyalom kit szeret!
írja belé ja levélbe, hejde ha lehet,
Az én csárdás kisangyalom kit szeret!

Édesanyám mi vagyon a kezébe?
Hogyha kenyér, kérnék szépen belőle,
Mer’ Nem sokáig eszem már a maga kenyerét,
Elhordom a köztársoság fegyverét!
Nem sokáig eszem én a maga kenyerét,
Elhordom a köztársoság fegyverét!

Megizenem a sorozóbizottságnok,
Főzessen egy fazék puszkát’ magánok!
Híjja meg a jó anyját máma jebédre
Mer’ én többet úgy sem eszem belőle!
Híjja meg a jó anyját máma jebédre,
Mer’ én többé úgy sem eszem belőle!