Hej, búra, búra, búbánatra születtem

Hej, búra, búra, búbánatra születtem,
Nem is édesanyám nevelt fel engem,
Nem is édes, se nem olyan mostoha,
Mindig azt szerettem, akit nem kellett volna.

Hej, addig iszom, míg a fogam elázik,
Fogam helyett szőlőgyökér virágzik,
Szőlőgyökér, de savanyú ja leve,
Hej, milyen bajos a magyar legény élete,

Sej, addig megyek, míg a szememmel látok,
Ameddig egy sűrű erdőt találok,
Sűrű erdő közepiben kaszárnya,
Sej, oda leszek három évre bezárva.

Sej, de szeretnék az erdőbe fa lenni,
De még jobban tölgyfa nevet viselni,
Mer a tölgyfa kék lánggal ég füst nélkül,
Hej, az én szívem soha nincs bánat nélkül.