Köszöntő

Kedves házigazdánk, kérem figyelmedet,
Rövid szavaimban halgass meg engemet!
Arról az estéről akarok beszélni,
Mi is a karácsony, mért kell ünnepelni.
Jézusról kellene legtöbbet beszélni,
Mert cask akkor lehet ünnepet szentelni.
Emlékezzünk tehát az Isten fiára,
Aki bűneinkért jött el a világra.
Karácsony ünnepe ó, de dicső lenne,
Ha az ember szíve gondterhelt ne lenne.
Nagyon sok a bánat, sír a földnek népe,
A Nagy Háborúval az Isten megverte.
Csapásidnak árja hazánkat szétzúzta,
Kesergő panaszunk nincs, ki meghallgassa.
Nincsen boldogságunk, reménytelen vagyunk,
Meddig tart még Uram bosszulásod rajtunk?
Beborult fölöttünk, sötét az ég boltja,
Könyörüljél rajtunk, nemzeteknek atyja!
Legyél megtartója nehéz fergetegnek,
Hozd fel dicső napját árva nemzetünknek!
Árváknak maradtunk, mostohává váltunk,
Mindenható Isten, te légy hát felettünk!
Adj reményt szívünkben, vígasztalj te magad,
Hogy lesz még minden ember boldog, és szabad!
Ó, te kicsi Jézus, aki ma születtél,
Nekünk, bűnösöknek megváltónkká lettél
Legyél megtartója szegény embereknek,
Akik messze földön rabságban szenvednek!
Nekik nincs ünnepük, cask együtt beszélik
Ilyenkor tartják karácsony ünnepit.
Szívünk értük dobog, értük kesereg,
Ó, irgalmazz Isten, hozd haza őket!
Elégeld meg, Uram az ők rabságukat,
Tárd ki már fölöttük dicső karjaidat!
Légy gondviselője özvegynek, árvának,
Mert ők segítséget cask tetőled várnak!
Te látod, Istenünk, mily sok ezek száma,
Mennyinek hiányzik keze vagy lába.
Kiknek nincs örömük, nincsen boldogságuk,
Jézus, Isten fia, tekintsél le rájuk!
Jelenjél meg köztünk karácsony hajnalán,
Könyörüljél, Uram, özvegyen és árván!
Adj reménységet mindnyájunk szívében,
S vigyél által minket egy boldogabb új évben!