Kallós Archívum 25. Mezőségi karácsonyi énekek

— Leírás —

Gyűjtötte:
Kallós Zoltán (1962, 1968, 1978, 1982)
Kallós Zoltán, Andrásfalvy Bertalan (1963)
Kallós Zoltán, Halmos Béla, Paksa katalin, Németh István (1990)
Kallós Zoltán, Dobszay László, Domokos Mária, Németh István (1996)
Kallós Zoltán, Németh István (1997)
Kallós Zoltán, Németh István, Vakler Anna (2004)

Technikai rekonstrukció: Németh István

Idézet a kísérőfüzetből:

A karácsony elsődlegesen vallásos ünnep. A karácsonyi játékok legrégibb rétegét a latin nyelvű liturgikus játékok képviselik, amelyek a XI. századtól kezdve az istentisztelet részét képezték. A XVII-XVIII. században főként iskolások és laikus vallásos társaságok előadásairól szólnak a tudósítások tanuskodnak a források. A XIX. századtól a betlehemezés két fő formáját ismerjük: Az élő szereplőkkel (pásztorjáték) és a bábokkal előadott (bábtáncoltató) karácsonyi játékot. A tréfát a pásztorok szolgáltatják, akik félreértik az angyal latin szavát. Tudatlanok, de jószívűek, és csekély javaikból szívesen adakoznak. Ezt a dramatikus játékot később különböző változatban házakhoz járva adták elő a gyerekek, fiatalok, felnőttek.
A karácsonyi szokáskörhöz tartozó betlehemezés nem volt jellemző a Mezőség minden településén. A betlehemezés szokása csak Visában, Búzában, Magyarszováton, Vajdakamaráson és Széken maradt meg, Magyarpalatkán már az 1960-as években megszűnt.
Betlehemes játékkal csak fiúk jártak. A csapatot egy hírnök vezeti be a házba, és engedélyt kér a betlehem bemutatására, az örömhír elmondására. A szereplők: pásztorok, angyalok, Mária, József, akik előadják a Jézus születéséről szóló bibliai történetet. Ezután a betlehemezők átadják ajándékaikat, jókívánságaikat, majd a háziak megvendégelik őket.
Betlehemesek mellett kántáló csoportok is járták a falut. A kántálókat mindenhol szívesen fogadták, sőt, sértésnek vették, ha nem kerestek fel valakit, aki a faluközösség tagja volt. Délután, de főleg este a fiatalok a falu központjában gyülekeztek, kisebb nagyobb csoportokat alkotva elindultak egymást megkántálni. Fiúk, lányok együtt jártak. A házasok is összegyűltek, és a baráti társasághoz tartozó családokat megkántálták.
A kántálás a Mezőség több településén még mindig szokásban van. A kiskorúak délelőtt folyamán nemcsak a rokonsághoz, hanem majdnem minden házhoz bekopognak megkérdezve: szabad-e kántálni? Ha a válasz pozitív, akkor elkántálják a megfelelő kántát, köszöntenek, vagy rigmust mondanak.
Régen a házigazda almával, dióval, pereccel jutalmazott, csak közeli rokonoktól kaptak pénzbeli jutalmat. Ma már a kántálóknak cask pénzbeli ajándékot adnak.
E régi szokások hangfelvételeit találjuk meg a CD-n, melyeket Kallós Zoltán 1962 és 2004 között gyűjtött a Mezőség hét településéről.

— Felvételek —