Mit suttog a falevél

Mit suttog a falevél,
Kikönyöklök, úgy hallgattam, mit beszél.

Azt beszélik, azt suttogják a levelek,
Tudom, babám, hijábo szerettelek!
Azt beszélik, azt suttogják a falevelek,
Tudom, babám, hijábo szerettelek!
Hajnal hasad, szól a falu harangja,
Búsan dalol az erdő vadgalambja.

Tudok én annál egy búsabb éneket,
Kit szerettem, az az enyém nem lehet.
Van egy kislány a Szamosnak mentjében,
Az dalolta jazt a dalt mindég nékem.

Dalolgatta, dobogtatja szívemet,
Mást szeretek kisangyalom, nem téged.
Keserves a rab madárnak élete,
Szomorúbb az én szívem helyzete!

Mer’ a madár kalickábo’ megmarad,
De ja szívem bánatába’ meghasad.
Mer a madár kalickábo megmarad,
De ja szívem bánotábo’ meghasad!

Fessék meg a számomra ja koporsót,
Híjják oda jaz én régi galambom!
Gyere joda, régi jelhagyott virág,
Ha szerettél, gondolj vissza még réjám!

Szerettelek, kisangyalam, és szeretlek
Igaz szívbűl, még síromba nem tesznek.
Szerettelek, kisangyalam, és szeretlek
Igaz szívbűl, még síromba nem tesznek.