Vékony héja van a piros almának

Vékony héja van a piros almának,
Gyönge szíve van az édesanyámnak.
Édesanyám gyönge szíve meghasad,
Ha a fija katonának benn marad.

s Mikor mentem a falumból kifelé,
Lányok kísértek az állomás felé.
Úgy kísértek, mint egy szegény vándorlót,
Kinek szíve fekete gyászba borult.

Két út van előttem, melyiken induljak,
Két szép szeretőm van, melyiktől búcsúzzak?
Ha az egyiktől elbúcsúzok, a másik haragszik,
Így hát az én gyönge szívem soha meg nem nyugszik.