Bánat, bánat, de nehéz vagy

Bánat, bánat, be nehéz vagy,
Be rég, hogy a szüvemen vagy!
de Mind azt tudtam, hogy elfogyol.

Dehogy fogyol, szaporodol,
s Napról-napra csukrosodol,
de Napról-napra csukrosodol.

ej de Mér’ nem mentél a ződ erdőbe,
Szálltál volna ja bús fa tetejire!
de jodament volna ja te párod,

s Odament volna ja te párod,
Kivel eltütsd világidot,
de jAkivel eltüttsd a világidot.

de Nem kell nékem senki párja,
Mer az enyim el van zárva,
de jEl van zárva, nincs szabadán.

de jOdaki a temetőbe,
S találom a sír szélére,
de Ráhullatom a könnyemet.

de Keserűség az életem
S bánatval töltöm napjaimot,
De bánatos az én házom.

De bánatos az én házom,
s Fekete gyász alatt lakom.
de Fekete gyász, fejér üröm,

de Nékem a bú nem nagy öröm,
de Nékem a bú nem nagy öröm.
de Mert a bánat nem is dajkál,

de Mer’ a bánot nem is dajkál,
Inkább gyötör, mint hogy dajkál,
de Inkább gyötör, mint hogy dajkál.

de Elmennél-e s elhagynál-e,
Szíved értem nem fájna-je?
de Hogyha fáj es, nincs mit tegyek,
de Nekem innet el kell menjek.

de Ha jelmensz es, csendesen járj,
Csendes folyóvizet igyál!
de jAkkor jussak én eszedbe,

de jAkkor jussak én eszedbe,
s Mikor kenyer a kezedbe,
de Mikor kenyer a kezedbe!