Véletlen embernek utolsó órája

Előadó:

Triber Istvánné és társai

Előadásmód:

ének

Etnikum:

magyar

Település:

Pinnye

Megye:

Sopron

Tájegység:

Észak-Dunántúl (Dunántúl)

Gyűjtő:

Lajtha László, Rajeczky Benjamin

Felvétel helye:

Magyar Rádió Stúdiója

Felvétel időpontja:

1954.08.28.

Archívumi jelzet:

Gr217Ac

Szöveg

  • Véletlen embernek utolsó órája
    Megvizsgálhatatlan, senki azt nem tudja
    Isten határozta valamikor tartja
    Sem ifjú sem idős által nem hághatja.

    További versszakok (felvételen kívül):

    Arany ezüst szépség drágakő ékesség
    Halál ellen semmi bárminő frissesség
    Czifra és tündöklő iratott fényesség
    Meg nem szabadíthat semmi nagy erősség.

    Lesben serénységgel csak az órát várja
    Ember életének határát nyomozza
    Hirtelenül mindjárt csak torkon ragadja
    Ásóval kapával jószágától fosztja.

    Erős kővárokból urakat kivonja
    Teli tárházokat velek elhagyatja
    Királynak koldusnak ilyen kemény sorsa
    Semmi szerzetbéli magát nem óvhatja.

    Nékem is órámat nyilván közel hozta
    A halál illetja testemet átjárta
    Nehéz betegségem bizonnyal mutatja
    Hogy lelkemnek el kell testemtől válnia.

    Már tőlem elmarad én minden jószágom
    Tovább életemet én már nem halaszthatom
    Édes árváimtól noha meg kell válnom
    Nem soká utánam őket is elvárom.

    Jertek azért hozzám fiaim leányim
    Kikre életemben néztenek szemeim
    Halljátok meg mostan utolsó beszédim
    Míg meghidegülnek fájdalmas tetemim.

    Nékem el kell mennem látjátok oly útra
    Melyről immár több nem térhetek vissza
    Ez lészen fiaim végső búcsúzása
    Édes atyátoknak (anyátoknak) megszűnik szólása.

    Valjon életemet hogy ha elé hozom
    Búbánat, fáradtság, számtalan fájdalom
    Kereszt sok háború bántotta vígságom
    Tehát hogy ne kívánjam immár nyugovásom.