Könyörülj Istenem én bűnös lelkemen

Előadó:

Triber Istvánné és társai

Előadásmód:

ének

Etnikum:

magyar

Település:

Pinnye

Megye:

Sopron

Tájegység:

Észak-Dunántúl (Dunántúl)

Gyűjtő:

Lajtha László, Rajeczky Benjamin

Felvétel helye:

Magyar Rádió Stúdiója

Felvétel időpontja:

1954.08.28.

Archívumi jelzet:

Gr217Bb

Szöveg

  • Könyörülj Istenem én bűnös lelkemen
    Szánakodjál immár szomorú szívemen
    Haragodnak mennykövét éles hegyes tőrét
    Vedd vissza vétkeim büntető eszközét.

    További versszakok (felvételen kívül):

    Továbbá mosogasd bűntől én szívemet
    Kegyes kézzel gyógyítsd sebekből lelkemet
    Bűneimet megvallom, nyilván tapasztalom
    Mik miatt nem lehet semmi vígasságom.

    Vétkeim lelkemet mint a kígyók marják
    Szüntelen mellemet ássák és furdalják
    Hová fussak szinedtől, fegyveres kezedtől
    Utánam fegyverid futnak hegyes tőrid.

    Egyedül csak néked Istenem vétkeztem
    Te szent színed előtt gonoszt cselekedtem
    Oh kegyelmes úr Isten, mi hasznod estemen
    Irgalmazz könyörülj én bűnös lelkemen.

    Ha érdemem szerint akarsz sanyargatni
    Számtalan bűnömnek jutalmát megadni
    El kell veszni fejemnek kárhozni lelkemnek
    Mert több sokasága fövénynél bűnömnek.

    Még anyám méhében a halál tőrébe estem
    És vettettem ördög tömlöczébe
    Ah kemény nyomorúság pokolbéli rabság
    Mint fojt mint szorongat ördögi csalárdság.

    Tisztogasd lelkemet uram izsópoddal
    Mosogasd szívemet irgalmasságoddal
    Fordítsd reám szemedet mutasd kegyelmedet
    Nyújtsd hozzám kezedet szent segedelmedet.

    Ne vizsgáld annyira immár vétkeimet
    Ne ítéld oly soká én szegény fejemet
    Törüld el kegyelmesen én sok vétkeimet
    A te szent lelkeddel adj ismét örömet.

    Reménylem lelkemet még megvigasztalod
    Elmúlt napjaimat ismét visszahozod
    Akkor örvend én szívem és megtelik mellem
    Csontjaim vígadnak ereim újulnak.

    Fordítsd el szemedet undok rútságimról
    Elhervadt már orczám sok kínlódásodtól
    Ne vess számat én velem mert elborít vétkem
    Melynek sokasága túlhaladja fejem.

    Ne vess el színedtől kegyelmességedtől
    Meg ne fossz Istenem a te szent lelkedtől
    Ki nélkül elájulok szörnyű halált halok
    Mert bűn tengerében már torkig úszkálok.

    Szabadíts ki immár a halál gyomrából
    És sok bűneimnek kemény rabságából
    Hogy csak tenéked éljek és el ne vesszek
    Te hozzád siessek téged kövesselek.

    Nyisd meg ajakimat szent dicséretedre
    Ébreszd szemeimet színed nézésére
    Csak téged kívánjalak téged óhajtsalak
    Téged akarjalak téged kiáltsalak.

    Tudom töredelmes szíveket látogatsz
    Kiket ostoroddal gyakorta sújtogatsz
    Azok nálad kedvesek tudom s érdemesek
    Add uram Istenem közülök lehessenek.

    Kedvesebb előtted sok ajándékoknál
    A töredelmes szív más áldozatoknál
    Keserves óhajtások aranynál ezüstnél
    Nálad többet érnek drága sok gyöngyöknél.

    Vigasztald meg uram a te seregedet
    Köztük töredelmes és bűnös lelkemet
    Építsed meg falait te szent egyházadnak
    Igazsággal néked miért áldozzanak.

    Dicséret dicsőség a szent háromságnak
    Atya, fiú és mi szent vigasztalónknak
    A töredelmes szívek bátorítójának
    Egy állatú teljes örök uraságnak. Ámen.

    (Az 50. Zsoltárból)