Siralmas nekünk földön életünk

Előadó:

Varga Mihályné Molnár Vera

Előadásmód:

ének

Etnikum:

magyar

Település:

Osli

Megye:

Sopron

Tájegység:

Észak-Dunántúl (Dunántúl)

Gyűjtő:

Lajtha László, Rajeczky Benjamin

Felvétel helye:

Magyar Rádió Stúdiója

Felvétel időpontja:

1954.08.28.

Archívumi jelzet:

Gr220Ba

Szöveg

  • Siralmas nekünk földön életünk
    Nyomorúságra jutott mi ügyünk
    Siralom miatt beborult nemzetünk.

    Isten haragja megtetszett rajtam
    Melyet estekor Ádámba vettünk
    Jaj jaj minekünk mert igen vétkeztünk.

    Rajtunk a bűnéert a halál fekszik
    Mert egy bölcs mondja úgy uralkodik
    Mint ki ágyában éjjel-nappal nyugszik.

    További versszakok (felvételen kívül):

    Állatját néki senki nem tudja
    Sem ábrázatját meg nem mondhatja
    Kegyetlenségét minden nép jól látja.

    Láthatatlannak bölcs Pláto írja
    Mert még azt senki meg nem láthatta
    Magas hosszúnak hatalmáért mondja.

    Magas egeken üstöke fekszik
    Isten kezében mert ő tartatik
    Ellene senki egyet sem léphetik.

    A jobb lábával a tengert nyomja
    Bal lábát világ végére nyújtja
    Bal és jobb karja világot béfogta.

    E széles világ ezt ne csudálja
    Hogy lábaival őtet béfogta
    Hatalma alá Isten bocsátotta.

    Súlyos ő keze ezt ki ki tudja
    Mert még a kikre lebocsátotta
    Senki közölök azt meg nem bírhatta.

    Széles homlokkal azt Pláto írja
    Világnak nevét melyre felírja
    Senki nincs földön akit hátra hagyna.

    Halál ő neve ki ki jól tudja
    A bűnért ki ki ezt megkóstolja
    Ádám vétkeinek mert halál a zsoldja.

    Nincs néki szíve hogy könyörülne
    Melyet jajgatás engesztelhetne
    Sem pedig lelke hogy megéleszthetne.

    A jobb kezével port hamvat hint ez
    És minden holtat avval béfedez
    Végre a holt test hasonló ezekhez.

    Írják felőle hogy kettő feje
    Egyikben néki világos szeme
    Másikban nincsen annak semmi fénye.

    Nem csuda ember hogy kettő feje
    Mert szent írásban kettő ő neve
    Lelki és testi jók s gonoszok vége.

    Egyik fejében szeme nincsen
    Mert világosság azoknál nincsen
    Kik vettetnek külső sötétségben.

    Világos szeme másik fejében
    Mert az igazak fénylenek szépe
    Noha ideig meghalnak e testben.

    Iszonyatos rút sárgának írják
    Mert kik ő mérges poharát isszák
    Sárgaság fogja szinöket azoknak.

    Nincs néki füle hogy kérést halljon
    De hogy életünknek végén czirkáljon
    Hangos két füle kinyílt arra nagyon.

    Sebesítése ő hazájának
    Gyógyulhatatlan mérges nyilának
    Nincs gyógyszertárban orvossága annak.

    Orvosunk Krisztus a halál ellen
    Ő rontotta meg az erejében
    Hogy mind örökké minket el ne nyeljen.

    Orvosságot hát ő tőle kérjünk
    Valamig élünk itten keressünk
    Mert holtunk után nem lesz érkezésünk.