Kármelus hegyének gyöngyvirágos völgye

Előadó:

Triber Istvánné és társai

Előadásmód:

ének

Etnikum:

magyar

Település:

Pinnye

Megye:

Sopron

Tájegység:

Észak-Dunántúl (Dunántúl)

Gyűjtő:

Lajtha László, Rajeczky Benjamin

Felvétel helye:

Magyar Rádió Stúdiója

Felvétel időpontja:

1954.08.28.

Archívumi jelzet:

Gr221Ab

Szöveg

  • Kármelus hegyének gyöngyvirágos völgye
    Rózsák nefelejcsek illatoznak benne
    Mennyei harmat hullása égi hajnal hasadása
    Kármelus szent hegyét fénnyel sugározta.

    Ki e jelt viseli öröm lesz halála
    Virágos kikelet a feltámadása
    Mert azt Szűz Mária keze vezeti fel a mennyekbe
    Hol a boldogságnak sohasem lesz vége.

    További versszakok (felvételen kívül):

    A dicsőség szárnyán leszállt Szűz Mária
    Kármel szent hegyére illatos halmára
    Stok Simon volt az a boldog ki ott e szent helyen lakott
    Hozzá Szűz Mária égi hangon szólott.

    Lejöttem az égből szent fiammal hozzád
    Hogy skapulárémat neked itt adjam át
    Ez oly dicső szent vállruha melynek mint csillag sugara
    Ragyog a hét öröm üdvözítő titka.

    A szent Skapuláré kősziklán épült vár
    Melyen az olvasó törhetetlen szent zár
    Benne az üdvösség kertje égi boldogsággal telve
    A kert virágait Mária nevelte.

    A szent Skapuláré vid a rózsákat
    Amelyek hófehér színben illatoznak
    Minden ágon aranybimbó bájvirágos illatozó
    Gyöngyharmattal teljes üdvösséget adó.

    Oly szép oly fölséges a kert ékessége
    Hogy a jó Isten is gyönyörködjék benne
    Ha itt szeded a rózsákat és megkötöd koszorúnak
    Még az angyalok is öröm könnyet sírnak.

    Ki lelkét szereti magát írassa be
    A szent skapuláré virágos kertjébe
    E szent ruhának jelével vállait ékesítse fel
    Ezzel Máriának magát jegyezze el.

    Ki a skapulárét igaz hittel hordja
    Annak nem árthat a kárhozat tűzlángja
    Mert ez a poklot bezárja a mennyországot megnyitja
    E szent jel a mennyből jött s a menybe száll vissza.

    Ki e jelt viseli öröm lesz halála
    Virágos kikelet a feltámadása
    Mert azt Szűz Mária keze vezeti fel a mennyekbe
    Hol a boldogságnak sohasem lesz vége. Ámen

    A következő szöveggel is énekelték:

    Hatvanhárom évet betöltött Mária
    Midőn kívánkozott fia országába
    Leszállt Gábriel arkangyal hozzá szólott égi hanggal
    Reád vár szent fiad örök boldogságban.

    Ezen üzenetet amidőn meghallá,
    János apostolnak örömmel megmondá
    Hogy elérte élte végét elhagyja édes gyermekét
    És csöndes álomra hajtja le (a) szemét.

    Oh gyönyörű halál és oh csendes álom
    Mint a Máriáé nem volt a világon
    Nincs elhervadva orcája szent mosolyra nyílik szája
    Olyan mint az égnek fehér lilioma.

    A szép Szűz Mária gyász terítőn fekszik
    Hófehér fátyollal szent testét befedik
    Ezután az apostolok felvették a gyász koporsót
    Vállaikra tevék ő benne nyugovék.

    És midőn kiértek a temető kertbe
    A szent Szűznek testét zokogva tették le
    Három napig virrasztották a drága Szűz koporsóját
    A szent apostolok siratták halálát.

    Szent Tamás apostol midőn megérkezik
    Ki e gyász esetről még nem tudott semmit

    Örömmel megtették ezen óhajtását
    De nem tölthették be jámbor kívánságát
    Mert a virágok virága nem volt már a koporsóba
    Felszállott szent fia örök hazájába.

    Egy szép fény tölté be a sötét sírboltot
    Melyből az ég felé rózsaillat szállott
    A szent Szűznek drága testét ég felé angyalok vitték
    Kérjük kérjük minden (hogy) értünk esedezzen. Ámen.