Ugrós legényes (D-dúr)

Ugrós legényes (D-dúr)
Csak legények járták, s ezt ragasztották a verbunk végére, vagy mulatságokban a csárdások végére. Az ún. "első legények” táncolták. Első legényeknek a falu legmódosabb, legmulatósabb, legverekedősebb legényeit nevezték, akik a mulatságokon, lakodalmakon egyúttal a rendet is őrizték. Ha másként nem, hát odavágtak. Kalapjukon rozmaringszál volt, amit valamely leánytól kaptak. Kezükben az ún. "legényfurkót” tartották, amelyet aztán tánc közben átugrottak. Avagy ezzel vágtak oda, ha valaki nem akarta a rendet megtartani. Kányási Jenő vépi prímás (sz. 1887.) szerint ezt sokszor játszották Vas megyében, de nemcsak a parasztoknak, hanem még 1918. előtt az úri bálokon, huszár bálokon is. úgy mondja, hogy huszártisztek is tudtak akkorát ugrani, mint a falusi legények. Ez a dallam rokona egy olyan dalnak, mely a múlt században megjelent "Galántai táncok” c. kiadványban szerepel, s melyet Kodály Zoltán is feldolgozott hasonló című művében.