Nem messze van ide Kismargita

Nem messze van ide Kismargita,
Azt a Tisza környes-körül folyja.
Közepibe koponyási csárda,
Abba iszik egy betyár magába.

Amott jönnek nyolcan a zsandárok,
Jaj, de szépen fénylik a csákójuk.
Elöl megy a zsandárok káplárja,
Egyenesen be ja koponyába.

Adjon Isten jó estét csaplárné,
Hát ez a hátas paripa kié?
Jó bort iszik annak a gazdája,
Itt mulat már két hete bújába.

Küldje ki hát annak a gazdáját,
Nem bántjuk mi, ha megadja magát.
Ki sem megyek, meg sem adom magam,
Kinek tetszik, vigye el a lovam!

Én a lovam nem annyira bánom,
Csak a nyeregszerszámom sajnálom.
Nyergem alatt a bugyellárisom,
Abba vagyon százezer forintom.

Százat adtam ezér a pej lóért,
Másik százat rávaló szerszámért,
Harmadikat egy szép barna lányért,
Negyediket véle hálásáért,
Ötödiket arra tartogattam,
Jön a zsandár, borral megkínálom.