Debrecennek van egy vize... Hajdú-Bihar megye neves nótafái

— Leírás —

Debrecennek vannak szökőkútjai, vannak virágos parkjai, erdei, de természetes vize nincs. A puszta Hortobágy-patakja innen jó harminc kilóméterre csordogál. A várost tisztelő pásztori bőkezűség rendelte ide. Debrecen pedig gazdája lett az őt körülölelő vidéknek, a Hortobágynak, a Sárrétnek, a Nyírség homokos-erdős lankáinak.

Ezeknek a tájaknak a dalait szólaltatja meg hat neves nótafa: Törő Gábor (Püspökladány), Balázs Jánosné (Aradványpuszta), B. Nagy Ferenc (Nádudvar), Kurtzán Györgyné (Nyíradony), Lázár Mihályné (Nyíradony), Tanka Gábor (Tiszacsege). Előadásukban az itteni legjellegyetesebb dallamtíousokat halljuk, egyiket-másikat több változatban is.

Köszönet illeti azokat a gyűjtőket, akik rátaláltak a kincsekre, énekesekre, dalokra: Dr. Papp Jánost, Dr. Bencze Lászlónét, Czövek Lajost.

Ugyancsak köszönettel gondolhatunk a 80-as években ismert és népszerű Debreceni Délibáb Együttes tagjaira, Szabó Viloára, Dévai Jánosra és Rőmer Ottóra, akik az énekesek hangját szalagra vették 1981-ben.

Legnagyobb szeretettel azonban azokra az emberekre emlékezhetünk, akik őrízték, továbbadták ezt a kincset. Így szólalhatnak mások ajkán ma is ezek a dalok.

Kodály Zoltán a magyar népdalt a lélek tükrének nevezte. Aki meg akarja ismerni ezt a vidéket, az itt élt emberek életmódját, foglalatosságait, szokásait, hallgassa meg ezeket a dalokat!

Debrecen, 2001. Kikelet hava
Joób Árpád

— Felvételek —